Sóvári-Pesti Barbara vagyok, táncos, pedagógus és a Mesefonó megálmodója.

Amióta az eszemet tudom, a mozdulatok, a dallamok és a mesék szövik át az életemet. Hároméves korom óta táncolok — a művészi tornától és balettől a néptáncon át egészen a modern mozdulatművészetig. A néptánc vált az én igazi otthonommá: a Csillagszemű Táncegyüttesben kezdtem Timár Sándor és Timár Böske növendékeként, majd a Corvinus Közgáz Néptáncegyüttes tagja voltam, végül pedig a Kertész Táncegylet táncosa lettem.
Mindig olyan mestereim irányítottak, akik a tánc szeretetét a profizmussal és az autentikus néphagyomány tiszteletével ötvözték — ezt a szemléletet viszem én is tovább.

Gyerekkorom óta fontos része az életemnek a zene is. A Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskolában, Gimnáziumban és Zeneiskolában tanultam, ahol nemcsak zongoráztam, hanem kórustagként is számtalan közös élményt élhettem át. Az éneklés, a közös zenélés és a zenei nevelés szeretete azóta is kísér — énekből érettségiztem, és a zene azóta is természetes módon fonódik bele a mindennapjaimba.

A tánc mellett másik szenvedélyem a tanulás és a tanítás. Emiatt választottam a pedagógus képzést, közgazdasági szakos közgazdász tanárként és matematikatanárként végeztem, így a rendszerekben és az összefüggésekben is otthonosan mozgok. Talán épp ezért hiszek abban, hogy a mozgás, a mese és a játék egysége nemcsak örömforrás, hanem fejlesztő erő is.

A fentieken kívül fontosnak tartom a folyamatos tanulást, fejlődést, így most épp tanulmányaimat tovább folytatom egy néptánc-csoportvezetői képzésen, Székesfehérváron, az Alba Régia Táncegyesület szervezésében.