Minden életkornak megvan a maga szépsége és a maga kihívásai is, ezért fontosnak tartom, hogy a gyermekek számára a foglalkozás az életkornak megfelelő legyen, a képességek és készségek pedig játékos formában, szinte észrevétlenül fejlődjenek. Minden korban nagyon fontos szerepet játszik a beszéd, ritmus és ének mellett, a mozgás. A Mesefonó mindezeket a mesébe szőve-fonva szeretné játékosan és rugalmasan fejleszteni. De hogyan is néz ki egy foglalkozás a gyakorlatban?

A legkisebbek szülőkkel/nagyszülőkkel együtt érkezve, a meseszőnyegen elhelyezkedve, kedves furulyaszóra hallgatják az Egyszer volt, hol nem volt… népmesei kezdetű mesét, majd fokozatosan és tudatos nevelői vezetéssel az adott részhez illő események szövevényes hálójával jutunk el az Itt a vége, fuss el vége! befejezéshez is. Nagyon fontos, hogy egy-egy részhez többféle alternatív játék is bekerülhet, mert az adott csoporthoz illesztve rugalmasan változik a játékok, mondókák, énekek, táncos részek köre, szintje és aránya.

A 45 percnek a mesén, mondókákon, énekeken, játékokon, mozgásos részeken kívül, mindig részét képezi egy kis tánc és kézműveskedés is. Az eddigi tapasztalatok alapján is az igazolódott, hogy sosem lesz két ugyanolyan foglalkozás, és mivel semmi sincs erőltetve, nem kötelező, és én is alkalmazkodok így, ha a kicsik a kerekerdő dombjainak megmászását élvezik a legjobban, vagy a mondóka ritmusára tapsolnának tizedszer is, vagy lóra pattannának, akkor én is úgy alakítom a mesét, hogy ezek egy egészséges arányban beleférjenek a foglalkozás kereteibe. Mivel a mesék nem épülnek egymásra, a beépített részeknél az ismétlés is fontos szereplő, így bármikor be lehet csatlakozni.

A legfontosabbnak azt tartom, hogy jól érezzük magunkat, játszva tanuljunk és ehhez elsődlegesen azokat az eszközöket használjuk, amit a magyar népi kultúra kínál számunkra.

Gyertek, és próbáljátok ki! 🙂